Mária Bellová

„Már gyerekkoromban tudtam, hogy segíteni szeretnék. Az orvosi egyetem rektorának tetszett az eltökéltségem, ezért különleges hallgatóként felvett. Akkoriban az egész monarchiából csupán öt lány tanult az iskolában, én voltam az első és egyetlen szlovák. A tanulmányaim során meg kellett győznöm a professzorokat, hogy nem félek a sebektől vagy a vértől, és hogy a tananyagot is képes vagyok ugyanolyan jól elsajátítani, mint a fiúk. A tuberkulózis gyermekintézetében végzett munkám során meg akartam menteni azokat a gyerekeket, akiket gyermekkoromban láttam meghalni, amikor ez a betegség nagyon elterjedt volt. Tudtam, hogy az utam az, hogy segítsek, gyógyítsak és mindig, minden körülmények között ember maradjak.”

Képzelj el egy világot, ahol a lányoknak azt mondják, hogy nem lehetnek orvosok, mert csak férfiak gyógyíthatják az embereket. Ilyen világba született Mária Bellová 1897-ben egy kis faluban, Liptón, Szlovákiában. Már kiskorától kezdve nagy álmodozó volt, és elhatározta, hogy megváltoztatja a világot. Már kislányként érdeklődött a természet, az emberek és a gyógyítás iránt. Szeretett orvosost játszani, és gondoskodott a babái betegeiről. Amikor látta, hogyan segített az orvos egy megbetegedett barátnőjén, elhatározta, hogy orvos lesz. Akkoriban ez nem volt megszokott a lányok számára, de Mária eltökélt volt. Szorgalmasan tanult, és bejutott a gimnáziumba, ahol kevés lány volt. Sok kihívással és előítélettel kellett szembenéznie, de sosem adta fel. Az érettségi után úgy döntött, hogy Bécsben orvostudományt tanul. Számos akadályt kellett leküzdenie. Évek kemény munkája után sikeresen befejezte tanulmányait, és az első szlovák női orvos lett. Visszatért Szlovákiába, és kórházban kezdett dolgozni. Az iskola után legszívesebben nyitott volna egy rendelőt otthon, Liptón, de a nőkkel szembeni előítéletek és a pénzhiány miatt ezt nem tehette meg. A gyermekgyógyászatra specializálódott, mivel imádott gyerekekkel dolgozni. Ismert volt türelméről és gondoskodásáról, mindig igyekezett a lehető legtöbbet tenni kis betegeiért. A gyermekek gyógyítása mellett az orvosi egyetemen is tanított. Mindig bátorította a tanítványait, hogy higgyenek magukban, és ne féljenek követni álmaikat. Mint fiziológus orvos, új diétás és higiéniai módszereket kutatott a tuberkulózis kezelésére, valamint a gyógynövények alkalmazását a bőrgyógyászatban. 1975-ben hunyt el, de hagyatéka tovább él. Úttörő és inspiráció volt sok nő számára, akik az orvostudomány iránt érdeklődtek.