Marija Jambrišak

Remélem, emlékezni fognak a horvátországi tanítók és tanárnők egyenlő munkafeltételeiért és bérezéséért tett erőfeszítéseimre. 1871-ben, a párizsi kommün korszakának nem éppen irigylésre méltó időszakában, a közönség elé álltam, és a következő jelszóval követeltem az egyenlőséget: „Egyenlő munkáért egyenlő bért: egyenlő jogokat mindenkinek.” Szociális és jogi egyenlőség iránti igényem jóval azelőtt megfogalmazódott, hogy a női jogok mozgalma lendületet kapott volna egész Európában. Bár sokan talán elsősorban tanárként ismernek, szenvedélyes szószólója is voltam a nők jogainak, és közösségem változásainak katalizátora voltam.

Olyan társadalomba született, amely a legtöbb nőt háztartási szerepekre és családi közösségre korlátozta. Marija Jambrišak bátran megkérdőjelezte ezeket a korlátokat már gyermekkorától fogva. 1871-ben egyik első nyilvános igényként egyenlő munkafeltételeket és bérezést kért a horvátországi tanítóknak és tanárnőknek. Ez jelentős lépés volt abban az időben, amikor az ilyen követelések szinte hallatlanok voltak. Ez a pillanat nemcsak a női jogok úttörői közé emelte, hanem megalapozta a jövőbeli mozgalmakat is, amelyek Európában az egyenlőséget hirdették. 1900-ban egy újabb jelentős lépést tett, megalapítva a „Gospojinska Szövetkezet a horvátországi és szlavóniai nők oktatásáért és keresetéért” nevű szervezetet, amely a horvátországi és szlavóniai nők oktatására és megerősítésére összpontosított. Emellett aktívan részt vett a „Tanítónők Egyesülete” létrehozásában, amely a tanárnőket kívánta összefogni és támogatni. A nők jogai iránti elkötelezettsége tovább erősödött 1919-ben, amikor tiszteletbeli tagja lett a „Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Országos Nőszövetsége” első állami női szervezetnek a régióban. Erőfeszítései nemcsak az oktatásra koncentrálódtak, hanem a szélesebb társadalmi igazságtalanságokra is. Felismerte, hogy mielőtt a politikai jogok megvalósulhatnak, szembe kell nézni a gazdasági és oktatási egyenlőtlenségekkel. Megindító szavai ma is érvényesek: „A nő volt az első emberi lény, aki rabszolgaságra jutott. Ő volt a rabszolga, amikor még nyoma sem volt más rabszolgának.” Marija Jambrišak a Mirogojski temetőben nyugszik (a 71-es parcellán), és sírköve egyszerű, de erőteljes feliratot visel: „Marija Jambrišak országos tanár” Élete és munkája továbbra is inspirálja mindazokat, akik igazságosabb társadalom megteremtéséért fáradoznak, és egy olyan nő örökségét képviseli, aki fáradhatatlanul küzdött a nemek közötti egyenlőségért.