Jászai Mari

Néztem az ablakból a Margitsziget mellett elhömpölygő Dunát. Micsoda kacskaringós utat jár be ez a folyó, talán csak az ő útja hasonlítható az enyémhez. Ki hitte volna, hogy egyszer itt fogok állni. Bár a königgrätzi csatatéren azt is nehéz volt elképzelnem, hogy életben maradok, nemhogy egyszer majd a Nemzeti Színház színpadán állok majd. Pedig ott álltam, ötvenhárom évig. Ifjú lányként Gertrúdisként, manapság mint Teréza mama, de mindig színészként.

Krippel Mária azaz Jászai Mari élete már gyermekként bővelkedett a nehézségekben. Édesanyja korán elhunyt, apja lelkileg és testileg is bántalmazta. Mindössze 12 éves volt, amikor apja cselédnek adta és 16, amikor már a königgrätzi csatatéret is megjárta markotányosnőként. Ezt követően szökött el egy vándortársulattal, ahol kezdetben statisztaként dolgozott, de hamarosan már színésznőként állt a színpadon, ekkor már Jászai Mariként. 1869-ben hozzáment a tíz évvel idősebb Kassai Vidor színészhez, akivel ugyan boldogtalan házasságban élt Kolozsváron, de az itteni szerepei hozták meg számára az áttörést: a pesti Nemzeti Színház leszerződtette Jókainé Laborfalvi Róza helyére, Jászai pedig több mint ötven évig tartó hűséggel viszonozta a színház nyújtotta lehetőséget. Ezt követően pályája töretlen maradt, és ezzel az anyagi kiszolgáltatottsága is véget ért. Öt évesen tanult meg olvasni, és a könyvek egész életében mentsvárat jelentettek a számára. Beszélt angolul, franciául és németül. Reviczky Gyula költővel közösen fordította le Ibsen Nóra című darabját, emellett rengeteget tett Petőfi költészetének és emlékezetének életben tartásáért. Már életében jelentek meg írásai, a halála után napvilágra került emlékiratai pedig csak további bizonyítékát adták annak, hogy a nemzet tragikája jó tollú író is volt. Kortársai rettenthetetlenként jellemezték, és valóban nem rettent meg sem attól, hogy az akkoriban berobbanó némafilmekben szerepeljen, sem attól, hogy Reviczky Gyulával a halálos ágyán szakítson a jóval fiatalabb Szomory Dezső szerelméért. Bár kortársai előszeretettel csámcsogtak kicsapongó szerelmi életén, mai szemmel nehéz nem meglátni az emögött meghúzódó gyerekkori traumák hatását, ahogy valószínűleg függetlensége is szálka volt a kortársak szemében. Még sírját is maga építette a lebontott Nemzeti Színház köveiből, amire maga írta a sírfeliratot is. Ebben a budapesti Kerepesi temetőben található sírhelyen is helyezték örök nyugalomra, 1926-ban.