Hugonnai Vilma

Végre megérkeztek A nő, mint háziorvos első példányai. A borítón Fischer-Dückelmann és az én nevem. Kiadás éve: 1907. Hirtelen eszembe jutottak az elmúlt évtizedek küzdelmei. Azok az orvosi egyetemi évek Svájcban, a válásom utáni rengeteg munka, hiszen egyedül kellett eltartanom magamat és a fiamat. És az a húsz évvel ezelőtti nap, amikor végre Magyarországon is elismerték az orvosi diplomámat. De megérte, mert most már nem csak én gyakorolhatom azt a hivatást, amit mindig is akartam, hanem az utánam jövő nők is.

1879-ben Hugonnai Vilma első magyar nőként kézhez kapta az orvosi oklevelét, amely akkora eseménynek számított, hogy még Ferenc József császár is megjelent az átadásán. Ehhez a pillanathoz azonban évtizedek munkáján és küzdésén keresztül vezetett az út. Az egyetemet Svájcban végezte el, mivel csak itt engedélyezték (külföldi) nők számára is a tanulást. A beiratkozáskor 25 éves Hugonnai ekkor már Szilassy György felesége, aki ugyan beleegyezését adta a tanulmányaihoz, de anyagi támogatását nem, így a tanulmányait az ékszerei eladásából fedezte. Emellett a spórolás jegyében vegetáriánus lett, amely életmódnak lelkes híve és népszerűsítője maradt élete végéig. 1879-ben sikeresen befejezte tanulmányait, és bár marasztalták, 1880-ban visszatért Magyarországra. Itt azonban az akkori törvények értelmében nem ismerték el a végzettségét és nem praktizálhatott orvosként, ezért letette a szülésznői vizsgát. Ez azonban nem az utolsó megszerzett képesítése volt. 1914-ben elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot is, és nem csak a sebesültek ellátásában vett részt, hanem 14 városban betegmegfigyelő központokat szervezett más orvosnőkkel és nővérekkel közösen. Bár első házassága nem sikerült jól, a válása után pedig egy ideig az egyedülálló anyák nehéz helyzetét is megismerhette, második férje, Wartha Vince személyében szerető férjre lelt. Gyermekei közül azonban egyedül első házasságából született egyik fia, Szilassy György érte meg az öregkort. György testvére, Kálmán, csupán egy hónapot élt, míg második házasságából született lánya, Wartha Vilma húsz évesen hunyt el. Miközben szülésznőként, majd később orvosként számtalan szegény és női pácienst látott el, folyamatosan harcolt a női oktatás fejlesztéséért és a nők egészségügyi felvilágosításáért. Kiállt a női egyenjogúság mellett, akár a sajtóban is vitázott a kor neves férfijaival, miközben elméleti írásokat, cikkeket publikált, például elsőként írva a menstruációs higiéniáról.